Halál!

Mostanában a halál jár az eszemben, egy véres késsel a kezemben, se késen szívem vére szárad, mely a szenvedéstől egyre jobban fárad. Éjjel ahogy rám néznek a csillagokm, Ők tudják, s Én is, hogy nem sokára ott vagyok. S közben hallom szavaid: Szeretlek, ezt a gyötrelmet szívemmel még is Te tetted! Nem bírom tovább a fájdalmat , s a szenvedést, amit Én érzek a szerelem és a rettegés. Rettegek Tőled, s múltadtól, hogy ez lesz Te tudtad jól. Mutatod nekem hibátlan arcod, de tudom, hogy elé csak a leplet tartod. S ezért van a kés a kezemben, hogy ezt a leplet lefedjem. Nem látok mást csak hazugságot és szánalmat, gyűlöllek, amiért Te okoztál nekem fájdalmat. Felnézek az égre, lehunyom a szemem, átszúrom a szívem és lehajtom a fejem. Lehull a kés a földre és már én is ott vagyok, s mostmár tudom hogy az égen egyel több csillag ragyog!!!